blog.atleta.hu

Miért van az, hogy kilenc év alatt midenki elfelejtette, hogy az évezred és az évszázad 2001-ben kezdődött? Amiből ugye az is következik, hogy az évtizedből még hátra van egy év.

A közösségi oldalak használatának egyik érdekes hozadéka, hogy elég jól bele lehet látni abba, hogy mit csinál és mit gondol a köz, mármint az ember kicsit távolabbi környezete. Ahogy megszületett az a bizonyos ORTT döntés] (http://index.hu/kultur/media/2009/10/28/megszunikaslageresa_danubius/) egyből elkezdődött az össznépi szervezkedés és észosztás. Azóta ez a téma a [népszerűbb és az itthon egyelőre kevésbé népszerű (de cserébe használható) közösségi oldalak üzenőfalain. Klubok szerveződnek a két bukott rádió megmentésére, megy a virtuális tüntetés azok "megszüntetése ellen". Úgy néz ki az egész, mintha senki nem értené, hogy mi történik.

Nos először is nem szüntet be meg meg senki semmit. Elvileg ez egy normális folyamat. Elvileg. Van két országos frekvencia csomag, és sehol nincs kőbe vésve, hogy azon a Slágernek meg a Danubiusnak kell szólnia. Sőt, hát ha valami kőbe (na jó, törvénybe) van foglalva, akkor az az, hogy időnként újra versenyeztetni kell a piaci szereplőket a frekvenciákért. Vagyis a megszűnés ellen tiltakozni alapvetően totál értelmetlen. Persze mindenki tudja - vagy legalábbis rémlik neki valahonnan a távolból - hogy az ORTT döntés nem teljesen volt fair és megalapozott, lévén totál törvénytelen és szabálytalan. A kormánypárti és ellenzéki delegáltak az ország történetében páratlan módon valahogy valami fura oknál fogva - az SZDSZ-es jelölt kivételével - teljesen egyetértettek valamiben. És ez néhány újságírón kívül szinte senkinek nem tűnik fel. Srácok, egyszerűen felosztották, elfelezték a közöst.

Talán túl elvont ez az egész frekvenciásdi meg pályázatosdi. A Danubiushzo csak be kell kapcsolni a rádiót, azt' szól. Ha meg nem, akkor beindul az értelmetlen, de biztosan jóleső lightos online tiltakozás és virtuális ökölrázás. Ezt már nem! Ilyet velünk nem lehet! A mindennapi betevő igénytelen és silány műsorainkat nem adjuk!

Bezzeg a demokrácia illúzióját azt igen, méghozzá egészen olcsón. Ha marad a Sláger meg a Danubius vagy épp ha eltűnnek - kinek-kinek az ízlése szerint - akkor igazából ez az egész ORTTs mutyizós kiegyezős törvény és saját pályázati feltétel szegős történet nem érdekel senkit. Ahogy azon sem volt pl. különösebb felháborodás, amikor a most megszűnni készülő két rádió megpróbálta kilobbizni azt, hogy mégse kelljen még egy darabig a törvényben előírt módon versenyezniük a most általuk használt frekvenciáékért. Valami trükkös módon - aminek nyilván semmi köze azokhoz a módszerekhez, amikkel a mostani nyertesek operálhattak - sikerült is átnyomni a dolgot a parlamenten.

Mi a tanulság? Hát az kedves emberek, hogy akiknek fontosabb a Sláger meg a Danubius léte vagy épp megszűnése, mint az, hogy ez mi módon történik, azt bizony napról-napra, ciklusról ciklusra meg fogják csinálni az általa választott politikusok. És közben mindenki hihet abban, hogy ő a kisebbik rosszra szavazott, mert a másik aztán sokkal rosszabb szokott lenni. Most ugyan ebből az esetből gyönyörűen látszik, hogy nincs különbség - egyszerre, egy időben egymással szövetkezve vettek részt ugyanabban a disznóságban, de azért csak tessék nyugodtan elmenni jövő tavasszal és ikszelni a szokásos módon. Aztán négy évig megint lehet mondogatni, hogy a politikusok az oka.

Nem akarok második BKV fika bloggá válni, és ez egy kicsit demagóg lesz, de azért kezd bosszantani a dolog. Szóval jöjjön a feladat:

Legyen K egy tetszőleges ország fővárosának közlekedési vállalata, A és B pedig egy adott vonalon közlekedő busz. Ha a vonalon a buszok követési ideje tíz perc és A a menetrendben kiírt idő előtt öt perccel érkezik a megállóba, majd a B hat percet késik és így a két busz beérkezése közt több, mint húsz perc telik el, akkor K évente hány milliárdot költ végkielégítésekre és tanácsadókra összesen?

Amikor pár hónapja lecserélték a hatos villamoson régi megszokott színtelen, szagtalan bemondót néhány színészre, akkor volt ugyan egy kis morgás, hogy miért kellett erre egy-kétszázezret kidobni (ez ugye még az egy-kétszázmillás végkielégítések előtt volt), de azért azt el kell ismerni, hogy kellemesebb őket hallgatni. Én pl. kifejezetten szeretem, ahogy Rudolf Péter azt mondja, hogy "a villamos esetenként hirtelen fékezésre kényszerül" ahelyett, ami régen volt: "a villamosesetenkénthirtelefékezésrekényszerül".

Persze sokat levont a dolog értékéből, hogy minden megállóban elmondták, hogy onnan melyik színház közelíthető meg könnyen. Mintha olyan sokaknak jutna eszébe csak úgy spontán felülni a négyeshatosra ha színházba akarnak menni.

• "Innen jól megközelíthető a Madách színház"
• Akkor szálljunk le itt, úgyis minrjárt hét óra, biztos van még néhány jegy.

Mert azt azért nehéz elképzleni, hogy bárki is úgy indult volna el este színházba otthonról, hogy szépen felöltözött, elrakta a jegyet, megnézte az interneten, hogy melyik villamosra kell felszálni, de azt már nem, hogy melyik megállónál kell majd le. Na de szerencsére ennek vége, most van helyette más: "Dö Nekszt sztopp iz Nyugati réölvéj sztésön. Ju ken cséndzs tu metró lájn szrí." Szép törekvés az, hogy az egyik legforgalmasabb BKV vonalon - húsz évvel a rendszerváltás és öt évvel az EU tagságunk kezdete után - megpróbálják végre angolul is bemondani a fontosabb közlekedési csomópontokhoz kapcsolódó információkat. Kár, hogy nem sikerül.

Az a helyzet, hogy azt, hogy amit The-nek írnak, azt angolul nem ejtik dö-nek. Sem zö-nek. Ilyen szó nincs. Se olyan, hogy szrí. Ez valahogy itthon sehogy sem szokott összejönni. Valamiért erre sosem akar kökteni szinte senki. Korábban, amikor még csak egy-egy felirat volt itt-ott, akkor azok voltak tele hibával.

• Tudsz angolul Józsikám?
• Persze, ötösre érettségiztem.
• Akkor fordítsd már le ezt légyszíves.

Pedig hát ez egy szakma lenne, még akkor is, ha Józsikám történetesen tényleg eléggé tud angolul és nem csak azt hiszi. Ez egy szolgáltatás, amit meg lehet várásolni. Pénzért. Ugyanígy lehetne olyan embereket találni pénzért, akik szépen beszélnek angolul (hogy British vagy American az kb. mindegy is lenne). Még csak az sem, kell, hogy anyanyelvi beszélő legyen az illető. Bár ilyet sem nehéz találni Budapesten, de lehet, hogy még jó is, ha érződik egy kis magyar akcentus. De arról csak akkor beszélhetnénk, ha angolul mondanák be a bemondanivalót és nem Józsefvárosiul.

Hegyi Barbara szépen beszél magyarul, szépen hangsúlyoz (magyarul), szexi a rekedt hangja és még híres is. De angolul egyetlen szót sem tud sajnos kimondani, így aztán elképzelhető, hogy nem ő legalkalmasabb erre a feladatra. Biztos nem lett vola túl bonyolult küldeni egy e-mailt néhány egyetem angol tanszékére, hogy ajánljanak szép orgánumú és jó kiejtéssel bíró diákokat vagy akár tanárokat. Mert ennél többet itt nem nagyon lehet letenni az asztalra - Hegyi Barbara azért nem egy Penélope Cruz, az ő hangját legfeljebb egy-egy, magát kelet-európai művészfilmekkel kínzó félőrült turista ismerheti föl.

Az 'igen de' az azt jelenti, hogy nem, csak valamiért sokan mégis inkább ezt a formát használják. A közszolgág sztájkkal fenyegetnek, mert azt mondják, hogy ugyan megértik, hogy válság van ezért azt elfogadják, hogy ne nőjön a reálbérük, de azt, hogy csökkenjen, hát azt nem. Értik, de nem értik. Pedig a sajtóban mindennap elmondják, hogy hány embert rugdosnak ki, hogy hány gyár áll le vagy csökkenti a termelést.

Márpedig - még ha ez nem is jut el minden közszolgálati szakszervezetis tudatáig - a helyzet az, hogy őket továbbra is a versenyszféra által befizetett adókból tartják el. Ha kirúgnak egy embert, akkor azután nem, hogy nem fognak a jövőben - legalábbis egy darabig - adót fizetni, de még segélyt is kell ám adni neki abból a nem is olyan nagy közös kalapból. Ha a gyár termelése csökken, akkor bizony a nyeresége és így a befizetett adói is.

Nem, csókolom nem tetszettek megérteni, hogy válság van: az önöket eltartó állam bevételei csökkennek, a kiadásai nőnek lásd pl. bankmentés, munkanélküliek. Emellé sikerült okosan beállni a sorba a sztrájkra minden alkalmat megragadó, szintén pénznyelő MÁVval együtt. A logikus válasz arra, hogy kevesebb van, nyilván az, hogy igen, de mi azért többet kérünk belőle. (Ja, és ha lehetne mégegy kikötésünk, akkor azért ehhez még hitelt se vegyen fel azállam.)

A regisztrációnál elfogadott szerződési feltételek elég szigorúak, ami azt jelenti, hogy a fejlesztés is elég rizikós. Gyakorlatilag bármikor megtagadhatja az Origo, hogy az alkalmazásod kikerüljön a WIWre, illetve bármikor ledarálhatja onnan. A legérdekesebb az eleve tiltott témák listája:

Tovább >>>