Ayuttaya

Masnap reggel 7-kor keltunk, indultunk Ayuttayan kereszul Chiang Maiba. Ayuttayaba egy helyi vonat vitt, az ut ket es fel ora volt, bar ahogy utolag kiderult Ayuttaya csak 76 km-re van a fovarostol. Nem baj, meg sosem utaztam harmadosztalyon. Meglepoen MAVos elmeny, a kulonbseg talan csak annyi, hogy itt egy kocsiban kb. 5 ventillator van a plafonon. A mocsok es a szag ugyanaz, a zsufoltsag nagyobb. Kicsit gyanus volt, hogy a kaller szep sorban minden farangot (feher embert) felallitott, es thait ultetett a helyere. Az uj felszaloknak meg mindig pont oda szolt a helyjegye, ahol farang ult. Aztan kiderult, hogy tenyleg igy van, ugyanis az osszes ulohelyet eladtak, viszont helyjegyet csak hosszu utra lehet venni (az ut hosszusagat meg nyilvan nem idoben, hanem tavolsagban mertek, ezert az Ayuttayaba vonatozo farangoknak tenyleg nem nagyon lehetett ulohelye). A vonat gyakrlatilag tobbet allt, mint haladt, igy sikerult tartania a 2.5 oras menetidot.

Ayuttayaban ugy terveztuk, hogy biciklit berlunk, ahogy az utikonyv javasolja, de az eroszakos tuktukosoktol nem tudtuk megnezni az allomason a terkepet. En remeltem, hogy lesz ott biciklikolcsonzo. Mindenaron korbe akartak vinni a varoson, hogy az osszes templom romot lathassuk. Komrpomisszumos megoldaskent bevitettuk magunkat a kozpontba a turista informaciohoz.

Biciklit a szomszedban, a rendoresegen lehetett berelni. Az epulet hata mogott egy lezart taroloban zsir uj egyforma piros teleszkopos mounten bike-ok sorakoztak. Be is mentunk, hogy nekunk azonnal kell ket bicikli. A rendor megkerdezte, hogy lattuk-e a bicajokat, mondtuk, hogy persze. Akkor jo. Fizettunk, majd hatrasetaltunk vele, el a piros mounten bike-ok mellett a kolcsonzo tarolojahoz. Kaptunk egy-egy rozsdas, vato nelkuli gepet. Az enyem lila volt. A piros gepekkel valoszinuleg a biciklitolvalyokat uldozik.

Ayuttaya belvarosa nagyon szep, es erdekes, tele van malladozo, teglabol epult Buddhista templommal, stupaval. Iszonyu jo hangulata van, biciklivel szepen kenyelmesen korbe lehet karikazni.

Delben ebedelni akartunk, de az etterem, ahova be akartunk ulni, csak egykor nyitott volna. Ahogy tovabb keresgeltunk, elmentunk egy kis hagyomanyos kifozde mellett, ami a hagyomanyokhoz meltoan itt is egy garazsba telepult. A garazs teto alatt voltak az asztalok, a garazsban a konyha. Az egyik asztalnal harom ferfi ult - mintha a Macskajajbol leptek volna elo, a masik asztalnal egy neni evett. Kerdeztuk, hogy lehet-e itt enni. A neni mutatja a tanyerjat, hogy olyat lehet, amit o eszik. Jol nez ki. Leultettek, a neni elrohant fozni.

Amikor kesz lett a kaja, es lerakta elenk, visszault az asztalhoz, ahonnan elotte felkelt - es ahova minket leultetett, es velunk egyutt evett. A kaja eleg jo volt, chilis-bazsalikomos csirke rizsel.

A nagy melegre valo tekintettel nem nagyon siettunk a sorrel, ucsorogtunk egy darabig. Erdemesnek tunt legalabb kettoig, de inkabb haromig az arnyekban maradni. Egy ido utan nagyon elfaradtam abba, hogy varunk, ezert kicsit elbobiskoltam. Erre az egyik ferfi felallt az asztalatol, es hozott egy nyugagyat, hogy abban kenyelmesebb lesz. 3 korul indultunk. A szamla 130B volt sorrel es uditovel egyutt, ket emberre.

Rom nezegetessel folytattuk a napot. Utkozben a bicajom pedalja leesett. Erre egybol ketten is megalltak segiteni, megmutattak, hogy hol van bicikli szerviz. Mazlim volt, mert pont az az ut tuloldalan. Ket szaki unatkozott benne kemenyen, a pedalt ketto perc alatt visszaeroszakolta az egyik (a menet kicsit szet volt mar gyilkolva), penzt nem fogadott el. Visszafele leadtuk a biciklit, aztan mivel meg harom orank volt a vonat indulasaig, gyalog mentunk a palyaudvarra.