Tura vege es egy kis buli

A nap hasonloan kezdodik a tegnapihoz, kis gyaloglas, aztan vizesesben furdes egy az elozo napihoz hasonloan minimalista 'udulofalu' mellett. Itt kicsit magasabbrol zubog a viz, ugyeskedni kell, hogy legalabb addig ne essen arccal elore az ember, amig elkeszul a kemenyseget igazolo fenykep.

Furdes utan tovabb setalunk lefele a hegyrol, ez a resz egyszeruen gyonyoru. Talan raknek fel kepet, ha nem lennek ennyire lusta. Egy-ket nap mulva talan, ha behoztam a lemaradast.

Miutan leertunk, ebed az elso napi helyen, aztan par kilometerrel odebb jon az utolso beigert program a bamboo rafting. Ez a dolog ugy nez ki, hogy van egy patak, amin a szorakozni vagyo kozonseg egy 10-15m hosszu, egymas melle erositett vastag bambuszokbol allo tutajjal probal vegigmenni. Mi kapunk kormanyost is, ahogy ut kozben elneztuk a tutaj mellett ruhastul furdozo arcokat, volt, aki bevallalta anelkul.

A tutajon elol all a kormanyos egy bambusz csaklyaval, kozepen ket ember ulhet, hatra pedig megegy mehet csaklyazni. En mentem csaklyazni. Iranyitani valoszinuleg ugy kell, hogy kanyarodaskor az elso kormanyossal ellentetes oldalon, egyenes menethez pedig azonos oldalon kell lokdosni, egyenes menetnel idonklent oldalt valtva, mert ilyenkor meg persze csuszik oldalra a halyo. De igazabol ez mindegy volt, mert az elso bacsi mindent megoldott, barhogy lokdostuk a hajo farat.

A patak egyebkent nem tul nagy sodrasu, a legtobb helyen halytani kell magunkat van nehany zugo, ahol kicsit begyorsul a hajo, e nyakig vizes lesz, aki ul. De ez eloszor kicsit kellemetlen, de miutan a patakban furdozok es a tobbi elakadt tutaj utasa elkezd frocskolni, igazabol mar mindegy. Az egesz frocskolosdit japcsi kezdi, akik a part mellett vesztegelnek. A hatso srac elkezd frocskolni, en meg persze vissza. Ahogy kozmikus sebesseggel zuzunk el mellettuk, frocskolok tovabb, de a hajojuk kozepen ulo srac szerint ez nem moka, ezert eleg rossz stilusban nekiall leugatni "Happy, happy, we're all happy, easy my friend..." Ultrakorrekt: ott ul tole 2m-re egy idiota, aki nyakig bevizezi az elhaladokat. Erre ugye vagy hozza hasonloan hisztivel reagal az ember, vagy belemegy a jatekba. De ez a srac sem reszt venni nem akar, sem leallitani az idiota haverjat. Jo fej. Lejjebb meg egy csomoan vizeznek, szoval ugy latszik ez resze a mokanak, nincs is vele semmi baj. A raftolas vegen nyakig vizesen 1 ora alatt visszautozunk a chiang mai-i szmogba es nyuzsibe egy pickup hatan.

Ujra bebizonyul, hogy Einsteinnek volt igaza, es minden relativ: Bangkokbol megerkezve chiang Mai egy nyugodt tiszta kisvarosnak tunik, az erdobol visszaterve idegesito a nyuzsges.

Harom nap egeszseges eletmod es nyugalom utan persze kompenzalni kell valahogy az embernek, ezert este 7 korul osszejott a ket csoport, hogy megnezzuk a chiang mai-i ejszakat egy kicsit kozelebbrol. Eloszor az egyik turavezeto altal ajanlott barba mentunk. A kornyek nem annyira turistas, sok helyi es ittelonek kinezo arc maszkal a barok kozott. A mi barunkban egy banda jatszik eleg profin, de ok is kurvara unjak magukat, hallgatni pedig emiatt alig lehet oket. Foleg rock(kos) klasszikusokat tolnak, foleg a 90es evekbol. Sikerul Nirvanat ugy jatszaniuk, hogy majdnem bealszom tole. 2 ora jatek es pialas utan vegul belejonnek a sracok, es onnantol kezdve eleg jol toljak. Kijon az enekesbol az allat.

Norbi 1/2 2kor lelep, mi 2ig maradunk a tobbiekkel, aztan valami Hollandiabol ideszakadt raszta arccal atmegyunk az egyetlen 2 utan nyitvatarto helyre, a Spicyba. Chiang maiban minden helynek be kell zarnia kettokor, ezert a Spicyt a tulajdonosai valahogy masik idozonaba helyeztek. A rendorok oraja legalabbis maskepp jar arrafele azt mondjak - tovabbra is minden relativ.

Az ital rendeles iszonyu profin megy. Van egy pult, azelot egy oltonyos pincer all, tole lehet kerni az italt. Az urge verprofi, valoszinuleg 64 tablan siman jatszana vak szimultant. A hely elegge tele van, megsincs tolomngas a pultnal. Leadod a rendelest, o folirja, acsorogsz egy kicsit, es egyszer csak elokerul az italod. Ha figyeli az ember egy kicsit, hogy mit buveszkedik ossze a srac, hat az eleg odbbenet. Egyszerre 5-6 rendelest kezel, 3-an fizetnek nala, dirigal a pultos csajoknak, hogy melyik italt nem adtak meg ki, stb.

A helyen rengeteg kurva, nyomulnak 1000rel, muszaj nekik, mivel mashol mar nem tudnak, kozeleg az este vege, de viszonylag kulturaltan csinaljak. nehany perc alatt megertjuk az otthoni jo csajokat. Barhova nezel egybol visszanez valaki, folyton odajonnek tancikalni, morikaljak magukat. Jason - az aussie - eljut odaig, hogy elkuldik a bevetelre vadaszo a csajok, mert egy-ket oran keresztul azzal szorakozik, hogy egy csomo iparossal tancol, aztan lepattintja oket. Zarasig (6) maradunk, aztan tuktuk az egyetlen nyitvatarto etterembe, ahol megbeszelem az angol es ausztral tarsasaggal, hogy mennyire erdekes lehet idegen nyelvet beszelni, meg, hogy fair-e, hogy nekik az anyanyelvuk az angol, nekem meg tanulni kellett. Kozben lecsuszik egy jo kis Tom Yum Kung reggelire, aztan rutinbol felere alkudott aron haza tuktukozunk.