Slow boat - elso nap

Reggel megprobaltunk kenyeret szerezni. szerezni. Atsetaltunk a Lonely Planet altal is ajanlott Bamboo guest house-ba,
ahol elozo este azt mondta a hippi kinezetu tulaj, hogy reggelre lesz nekunk kenyer. Nem tudom, hogy elozo este volt szetcsapva,
vagy most, de azzal a remek ajanlattal fogadott, hogy tud nekunk adni 25B-ert (tehat ettermi aron) ket szelet kenyeret vajjal es jammel,
vagy megvehetunk egy egeszet 150B-ert (ami olyan 800Ft). De a legjobban szreinte is akkor jarunk, ha visszabattyogunk az utra
es ott veszunk magunknak 60-ert. Vegul nem talaltunk kenyeret sehol.

Egy pickuppal vittek le a szallastol a partra, ami egyben a hataratkelo is. A hataror a bodeban 5B-ert pecseteli be, hogy kileptel az orszagbol,
de elotte meg ki kell tolteni a kilepocedulet, a belepocedula parjat. Ebben az az erdekes, hogy mindkettot belepeskor kapod, es ezert
mindket fecnin szerepel ugyanaz a sorszam, megis a kilepocedulara is ra kell vesni ujra az osszes fontos adatod, tobbek kozt az
utlevel kibocsatasi es lejarati datumat, valamint a foglalkozasod. Azert van ebben valami megnyugtato is - egeszen biztosan nem viszik
szamitogepre az adatokat, akkor pedig a cedulakat maximum futesre hasznalhatjak. Esetleg ujra feldolgozzak es ujabb cedulakat
gyartanak beloluk.

A hatar nem ugy nez ki, ahogy hegyeshalomnal vagy barmelyik repuloteren megszokhattuk. Odamesz a bodehoz, pecsetelnek, de nem kell
atsetalni egy kapun, ami a bode melett ven, as emin csak akkor enged at az or, ha jonak latja. Nem odamesz, pecsetel, te meg elsetalsz
jobbra le a partra. Ok baromira nem nezik, hogy ki megy le, meg ki jon fol, a helyiek is folyamatosan kolbaszolnak fel-le.

Lent a kompnal odaadjuk a guest houseban a package reszekent kapott jegyet, ami persze nem fedezi a csomagjaink utaztatasat. Nem
lepodom meg rajta, elore mondtak, amikor megkaptuk. Egyszeruen csak nem ertem. A jegy 20B + 10B a csomagert. Az utazasi iroda
levett minket 1550-re. Ebbe nem fer bele a csomag 10B-ja? Az se lenne baj, ha nem lenne benne a komp jegy, de igy eleg furcsa. Az atkeles
a Mehkongon kb 2 perc.

A tuloldalon a Lao hatar hasonloan szigoru, mint a Thai. Siman be lehet setalni az orszagba ellenorzes nelkul. Ez persze nem az a hely,
ahol belepesnel izgulsz, inkabb abban lennel biztos, hogy kiengednek. Ez megerositest nyer, amikor a hataron valtott Kip (helyi penz) minden
egyes cimleterol ugyanaz a joltaplalt otvenes srac mosolyog rank. A 20 dollarunkert 19400 Kipet kapunk.

A thai oldlaon szerencsenk volt, nyitvatartasi idoben erkeztunk, ezert nem fizettunk
fejenkent 30B-ot. Ezen az oldalon viszont a hetvege nem nyitvatartasi ido, ezert megtamogatjuk a hatarorseget.

A nyitvatartasi idot eltalalni egyebkent egyik oldalon sem trivialis, 4-5 idoszak is fel van sorolva napon belul, amikor fizetni kell (8-8:30, aztan
ebedidoben, utana delyutan is zarva vannak egy kicsit). Vegulis vicces, en nem sajnalom toluk.

A szallason kapott hajojegy alapjan elnavigaltunk a megfelelo fogadoba, ahol azt igazi jegyre valtjak. Nehanyan mar vartak ott a csoportbol,
a neni allitolag nem volt tul segitokesz, mindig csak azt mondogatta nekik, hogy nyugi elerik a hajot, meg kulonben is, nem akarnak-e inkabb
szobat. Tolem a parton el akarta kerni egy urge a jegyet, hogy o az, akinek azt oda kene adni. Persze ra mar jo elore figyelmeztettek a tuloldalon,
ezert nem doltunk be. Igy viszont mar maskepp hangzott az ajanlata, visszamentem megkeresni, de persze mar nem volt sehol. Tettem egy probat
en is a neninel, nekem is azt valaszolta, amit mar 20 perce mindenkinek hogy 5-10 perc, es meglesznek a jegyek, levisznek ingyen a kikotobe
tuktukkal - nyugi. Az ilyen sosem hangzik jol, ezert felajanlottam neki, hogy ha most levisz minket a kikotobe, akkor fizetunk is neki a
fuvarert, mert mindenkepp oda kell ernunk Luang Prabangba, nem akarjuk elkesni a hajot.

Na ez mar sertette annyira az onerzetet, kommunikatovabba valt. Azt mondta, hogy a noverere varunk, aki 5-10 perc mulva megjon, es
kulonben se siessunk mi annyira - a Laok nagyon raeros es laza emberek -, nem fogjuk lekesni a hajot, mert az 11-1/2 12 korul indul,
o tud itt mindent, higyjek csak neki. Hittunk, es tenyelg ugy lett. Megjott a nover, a fenymasolt papirjainkert cserebe adott ket koteg Kip-et
hajojegyre. Az egyik az elso napi, a masik a masodik napi adag. A masodik napi adag ossze volt tuzve, rajta egy papir, hogy Pakse-Luang Prabang.
Aztan egy ur levitt a kikotobe, o mar nem volt olyan nyugodt, folyamatosan hajtott, hogy siessunk, mert elmegy a hajo.

Kis adminisztracioval nehezitett jegyvasarlas utan vegul feljutottunk a hajora ami mar nagyjabol tele is volt. A csomagokat hatra kellett vinnunk
a gephazba, ott meg is kinalnak hellyel, de valahogy vallalhatobbnak tunt megis csak a telinek latszo elso reszen helyet szerezni.
Ahhoz kepest, hogy szinte tele a hajo - egy csomoan ultek a foldon a hajo orraban -, viccesen sokan probaltak meg ket ulohelyet is elfoglalni.
Amikor megkerdezem az egyik ilyen jo arcot, hogy odaulhetek-e az igen valasz melle nemi fintor tarsul. Az o baja.

Indulas elott felszallt meg nehany ember, a kedvukert elokerult nehany muanyag kertiszek, ami sokkal vallalhatobbnak tunik, mint a mi eszkabalt
padjaink. Ket szek az indulas utan uresen maradt, azt ket joerzesu parocska - akinek volt ulohelye - be is foglalta a csomagjaval. Kb. egy
ora utan elokerult a gephazbol az egyik lany, akivel egyutt jttunk at a hataron, megprobalt helyet keresni. A szekfoglalok azonnal a masik
oldal fele kezdtek el bamulni, hihetetlen profizmussal zartak ki a tudatukbol a zavaro vilagot. Mondjuk azt a toketlenseget sem tudom megerteni,
ami ahhoz kell, hogy ilyenkor ne kerje meg az ember a csomag mellett ucsorgo, es feltunoen senkire sem nezo arcot, hogy ugyan mar,
rakja inkabb a foldre azt a hatizsakot.

5 korul ertunk Pakbengbe, a feluton levo falucskaba. A kikotesnel megrohanta a hajot egy tucat tizeneves meg gyerek, hogy a csomagjainkat cipelje.
Mire hatraertem a zsakhoz, mar ugy kell leoperalnom az egyikuk hatarol. Azert vicces lenne, ha egy 40 kilos gyerekkel cipeltetnem a hatizsakomat.
A partrol felvezeto uton a helyik kinaltak a kulonbozo szallasokat, kepeket mutogatva. eleg konnyu volt oket azzal leszerelni, hogy meg akarjuk
nezni szemelyesen. Nehany helyet vegigjarva egy vadi uj szallodaban (ok legalabb is annak hivtak magukat) szereztunk szallast.
A legjobb az eddigi szallasaink kozul, szep furdoszoba, szabalyozhato vilagitas, zseblampa. A zseblampa egyebkent azert kell, mert
Pakbengben este 1/2 11kor lekapcsoljak az aramot, amit a mindenfele kerrego aggregatorok szolgaltatnak.
Szoval remek szoba, de hogy a 400B kicsit sok erte, az abbol is latszik, hogy ket mondattal sikerult lealkudni 300ra.
A lelkiismeretemet megnyugtatja, hogy ha nem lenne sok a 300 is, akkor nem adta volna oda ilyen konnyen ennyiert.
Jo biznisz, mindenki boldog vele.

Vacsorazni egy nem tul olcso indiai etterembe mentunk, ahol rajtunk kivul mindenki 50+. A kaja eleg jo, a Pinapple lassi szuper.
Levezeteskent meg elsetaltunk a falu mindket vegere, kozben a sotetben szembejovo alakok kozul az egyik mellkasan mintha egy AK-47-es
lenne keresztbevetve. Biztato. Es az aram tenyleg elmegy 22:30-kor!