Luang Prabang - Hanoi

A terv reggelre az volt, hogy 3/4 6kor felkelunk, es kimegyunk a foutcara megnezni, ahogy a szerzetesek vegigvunulnak es begyujtik a lakossagtol az aznapi rizs adomanyt. Csongott az ora, de nem igazan volt erom kimaszni az agybol. Vegulis lattam mar szerzetest, tobbet is egyszerre, lattam, hogy hogy mennek, lattam helyi lakosokat, meg lattam rizst is. Ebbol ossze tudom rakni, hogy hogy is nez ez ki - gondoltam felalomban.

Harom ora mulva ebredtem, hogy, hu, tegnap este tobbet kellett volna inni. Azert ritkan adatik meg, hogy az ember oszinten atelhesse ezt az erzest, es nem feltetlenul jobb, mintha azzal ebred, hogy megis kevesebbet kellett volna.

Tunetileg Immodiummal kezeltem magam, de hat fertotleniteni is kell. Legalabbis valoszinuleg nem art, elo a Hong Thongot. Az alkoholistakat valahogy inkabb lenezni sozkas, mint nem, de hat azert kerem kemeny munka az is. Egy-ket felessel inditani a napot, ahhoz elszantsag kell. Meg az otthon az Eu-ban is, ahol a feles - talan pont az alkesz szakszervezet allhatatos erdekkepviseletenek koszonhetoen - csak 4cl.

TVztunk egy kicsit csomagolas kozben. Norbi veszettul nezte a CNN-t, amig zuhanyoztam, mert beigertek egy bangkoki helyszini tenyfeltaro riportot a prostituciorol. Persze a riportot jo feloraval elore beharangoztak, hogy veletlenul se csinald azt, hogy nem nezed oket. A musorido fele amugy is reklam vagy epp onreklamozo spotok, sajat musorok ajanloja. Gyakorlatilag nezhetetlen.

A riport egyebkent rovid volt, es nem egeszen a valosagot mutatta. A riporter mondja az okosat az elrabolt es eladott gyereklanyokrol, arrol, hogy 2-3 amerikait letartoztattak, mert 15 eves prostikkal mentek el. Kozben a hatterben valami gogo bar (legalabbis a leirasok alapjan, amiket olvastam, az igy nez ki :) ), furdoruhas es fehernemus unott arcu tancoslanyokkal. Nagy dolog, ilyen mindenhol van. Nem ez a durva, hanem az, hogy minden feherak altal is latogatott szorakozohelyen minden no elado. Minden normalisan kinezo no arulja magat. Akar a pincer lany az etteremben. Ez a durva.

A delelotti varosnezes a korulmenyek miatt nem volt tul nagy elmeny. Az elozo ket naprol maradt meg egy jelentosebb templom, meg a nemzeti muzeum, az utobbit majd legkozelebb nezem meg.

1/2 2kor indultunk a repterre, ami eleg viccesen nez ki, viszont legalabb mar van csomag atvilagito berendezes. (Asszem a Lonely Planet aggodot amiatt, hogy nincs, es ez azert volt gazos, mert Laosz tele van 30 eve leszort es fel nem robbant loszerrel. nehany hulye pedig vinne ilyet emlekbe allitolag.)

Luang Prabang repter Luang Prabang repter Luang Prabang repter

A becsekkolas nagyon lassan ment, az elottunk allo ket parral fejenkent legalabb 15 percet pocsoltek. Velunk is volt egy kis plusz melo a standby (varakozo lista) miatt, de egybol mondta, hogy lesz hely. Ami ugye furcsa, mert elozo nap meg telire volt foglalva a repulo, de neki lett igaza, mert vegul maximum 2/3-ig telt meg a gep. A repulout egy ora egy kavedaraloval (propelleres gep). A Lao Airlinesszal kapcsolatban azzal szoktak ijesztgetni az embereket, hogy a legitarsasag nem hozza nyilvanossagra a hivatalos baleseti statisztikait. De ugyanakkor azt is szoktak mondogatni, hogy inkabba belfoldi jaratok gazosak, kulfoldre pont annyira biztonsagos, mint barmelyik masik legitarsasag.

Az ellenorzes mindenkepp lazabb volt, siman felengedtek a 200 ml-es naptejet es a 350 ml-es Hong Thongot a kezipoggyaszban.

Hanoig egy ora volt a repulout. A gepen felkeszultem a wikitravelbol, hogy hogy is erdemes bejutni a varosba. Leginkabb taxival, az $10, esetleg helyi busszal, ami meg nagyon olcso (ket embernek 60 cent kb.), de nem akartunk azzal vacakolni. A taxi soforok es egyeb turista vadaszok nagyon agresszivan nyomultak, hogy majd ok elvisznek, meg azt is megmondjak, hogy hova.

Vegul kint taxiba szaltunk, az olvasottak alapjan duplan rakerdeztem, hogy a $10-os ar az akkor is annyi, ha ketten megyunk, es nem fejenkent, hanem osszesen. A cimet elore szep nyomtatott betukkel leirtuk egy papirlapra, megmutattuk, bologatott. Hivatalos repteri taxival mentunk. Szimpatikus, megbizhato urgenek latszott a sofor.

De hat ugye az a gyanus, ami nem gyanus... siman beprobalta a wikitravelen leirt trukkot. Megalt valahol a belvarosban - akar a jo cim is lehetett volna. Az ajtot egybol feltepte egy eroszakos arc, es magyarazott mindenfelet. Egy Joy feliratu hotel elott altunk, holott a Viet Anh-ba kertuk a fuvart. Az arc magyarazza, hogy de ez az, csak atneveztek, meg kulonben is tele van (erre is kulon figyelmeztet a wikitravel). Mutogatott egy Viet Anh Hoteles nevjegyet, hogy az is az ovek, es majd o akkor elvisz mashova. Mondtam a sofornek, hogy akkor most vigyen a Ma May utcaba, vagy nem fizetek. Persze a valasz az volt, hogy ez az. Az ajtofeltepos srac is bizonygatta, hogy ez bizony az. Meg meg is mutatta nekem a terkepen.

Majdnem hittem is neki, hiszen sokszor mondta es hangosan, de inkabb szepen kiszaltam a taxibol, es odasetaltam egy uzlet elott ucsorgo bacsihoz. O eloszor nem ertett, aztan bementunk az uzletbe, es ott a csaladi kupaktanacs megmutatta, hogy 3 sarokkal odebb vagyunk. Visszaszaltam a taxiba, es megegyszer megkertem a sofort, hogy akkor oda. Ertetlenkedett egy darabig, megegyszer elkerte a cimet, meg csodalkozva nezte a terkepet, mintha nem jarna arra naponta 5x. (Ez ugyanis a turista negyed kozepe, rengeteg szallas van itt.) Aztan csodak csodaja, szep lassan odakavarodott, mi persze probaltuk terkeprol lekovetni, hogy merre megy, nezegettuk az utcaneveket, talan az is hatassal volt. de lehet, hogy aki teljesiti az elso szintet, azt masodik nekifutasra mar mindenkepp a jo cimre viszik.

A $10-os viteldijat dongban fizettuk ki. A repteren csupa zold, egyforma 100 000-es
cimletet kaptunk, rajta egy kaporszakallu emberke kepevel. A taxisofor ket kek 20 000 adott vissza.
Mas cimlet, mas szin, mas ertek - csak a srac ugyanaz.